Csernus doktor - Ki nevel a végén?

"Hosszú évek óta foglalkozom mind a szülőkkel, mind a gyerekeikkel. Drog-, alkohol-, játékszenvedély-, gyógyszerfüggőséggel és más nyomorokkal, amelyekben a gyerekek vannak és lesznek érintve. Azt hiszem, rég eljött az ideje, hogy kinyissuk a szemünket." Mivel kell ma szembenéznie annak, aki gyereket vállal és nevel? Dr. Csernus Imre szerint elsősorban önmagával. Hiszen csak ezután birkózhat meg a világ démonaival, kábítószerrel, erőszakkal, szexualitással, bűnnel és bűnhődéssel. "Ki nevel a végén? Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal: a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat. A változás nagy fájdalommal jár, egyesek nem is fogják ezt bevállalni, ezzel sincsen gond. Mivel tőlük is sokat tanulhatunk." A gyereknevelés kapcsán a szerző ezúttal is olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, amelyeket a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek feltenni maguknak. Pedig a jövőnk forog kockán.

Végy egy deci kólát, tégy hozzá ugyanennyi borecetet, ízesítsd sóval és borssal! Az eredmény? Egy kolának kinéző, és minden valószínűség szerint borzalmas ízű katyvasz.

- Pont ilyen az a család is, amelyikben nem működik minden rendesen. Akkor mi a jobb? Ha a gyerek vizet iszik, vagy ezt a kólának látszó folyadékot, amelynek elméletileg kóla ízűnek kell lennie? - tette fel a költői kérdést új könyve, a „Ki nevel a végén?" családias hangú sajtótájékoztatóján dr. Csernus Imre. A válasz egyértelmű. Az ő sikere pedig pont ebben rejlik: úgy magyaráz, hogy mindenki megérti a kétkezi munkástól a többdiplomás egyetemi tanárig.

- Segítő vagyok, és teljesen mindegy, hogy milyen technikát használok, a személyiségemmel változtatok. Amíg nincs meg bennem a belső nyugalom és a béke, addig nem tudok segíteni - vallja a szerző szóban, és ezt olvashatjuk új könyve, a „Ki nevel a végén?" utolsó soraiban is. „Sokan vagyunk segítők. Ezért vagyunk: eszközök, amelyeket használhat az útját kereső ember. De nem kötelező. Itt kezdődik az önnevelés. Csak akkor lehet másokat nevelni, ha először magunkat tanítjuk önismeretre."

A „Ki nevel a végén?" egyszer már megjelent, most a kibővített változatot tarthatja kezében az olvasó. Ahogy a könyv címéből is egyértelműen kiderül a szerző a nevelés kérdéskörét feszegeti a maga szókimondó stílusában. A nyolc fejezeten keresztül a hiteles szülői mintától a váláson vagy például az erőszakon át egészen a bűn és a bűnhődés témaköréig jutunk el. Hogy ne egyoldalú „megmondásról" legyen szó, a leírtakat a könyvben egy „átlagosnál is átlagosabb körülmények között élő" szülő, egy általános iskolai tanító, egy tizennyolc éves gyerek, és a szerkesztő kommentálja.

Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elolvasni, átgondolni, és cselekedni - a legjobb belátásunk szerint. Elsősorban azért, hogy változtassunk egy olyan társadalmon, ahol a megoldatlan problémák és konfliktusok testi és lelki betegségben szenvedő emberek, depressziósok, öngyilkosságra hajlamosok, vagy éppen alkoholisták ezreit termelik ki.

Csernus Imre szerint a mai gyerekeket a legjobban világos ajánlatokkal és előre lefektetett szabályokkal lehet nevelni, rájuk nyomva a döntéseik felelősségét. A könyvben megfogalmazott gondolatok a szerző ajánlata a mi számunkra. Mi döntünk, hogyan tovább.