Dienstag, 14. Juli 2009

Dr Csernus Imre - pszichiáter

1966-ban született a vajdasági Verbászon. Tízéves volt, mikor nagyapja meghalt, ekkor elhatározta, hogy papnak áll, de évekkel később meggondolta magát. Az érettségi után Budapestre került egyetemre, ahol a sikerélmények mellett rengeteg kudarc és csalódás is érte. Szülész-nőgyógyász szeretett volna lenni, de az élet inkább a pszichiátria irányába sodorta. Felfedezte, hogy nagyon közel tud kerülni emberekhez azzal, hogy olyan kérdésekkel szembesíti őket, amelyekre még maguk sem gondoltak. Rájött, hogy ezt a képességét érdemes kamatoztatni, így lett végül pszichiáter.

Nem olyan rég megemlítettem valahol, hogy a legnehezebb a bennünk lakozó állatot legyőzni. Ez játszmák sorozatát, háborúkat, felülkerekedéseket eredményez. Ennek következtében az ember elveszíti emberi mivoltát, és önmagával, feleségével, párkapcsolatával, a gyermekeivel szemben egyre fokozódó erőszakot tesz. Ennek következtében kialakul az önvád, a lelkiismeretfurdalás, majd a feszültség, depresszív hangulat, pánik rosszullét, önértékelési zavarok, részleges jövőkép. "Mit csinálok én azokkal, akiket legjobban szeretek, miért teszem én ezt?"
A kilátástalanság, amelyet valójában az ember önmagának okoz. Ezzel szembenézni nagyon nehéz és fájdalmas feladat. Én valójában asszisztálok a különböző szempontok meglátását illetően. Dönteni mindig Ön fog, nem én. Ön fogja valójában megtanulni a mérlegelést, a másképp döntést és ezáltal felépíteni az önbizalmát, ami a mai világunkban elengedhetetlen a sikeres működéshez, mint ember, mint társ, mint szülő, mint gyerek, mint barát.
A felismeréssel nem szűnik meg krízis, mivel nem elérni nehéz valamit, hanem megtartani, majd ezt napról-napra megtenni.
Teljesen mindegy, hogy az elégedetlenség, a feszültség kompenzálása alkohollal, gyógyszerrel, droggal, munkába való meneküléssel, játékkal, támaszkodással történik, valójában a realitástól való menekülésről szól a sztorija.
Ön dönt, én asszisztálok.

http://www.bhc.hu/orvos-csernus-imre/

Csernus doktor - A párkapcsolatok iskolája

A kötet az immár hatéves Mesterkurzus rendhagyó előadássorozatának szerkesztett, kibővített anyagát foglalja egybe. A Párkapcsolatok iskolájában hazánk legismertebb, legkiválóbb szakemberei osztották meg gondolataikat szerelemről és házasságról, féltékenységről és hűtlenségről, alkalmazkodásról, hazugságról, konfliktusokról és szexről. A kérdés, amely a kurzust életre hívta: vajon mi a baj manapság a párkapcsolatokkal? Miért olyan rettenetesen nehéz valódi társra találni? Miként lehetséges, hogy éppen abban a korban, amelyben minden a kommunikációról szól, egyre kevésbé értjük egymást? Hová tart ez a folyamat? Valóban nincs más választásunk, mint hogy újabb és újabb kérészéletű kapcsolatokba meneküljünk, vagy hogy megkeseredett hétköznapok várjanak ránk egy idegenné vált ember oldalán? A könyv tíz neves szerzője úgy véli, dönthetünk másképpen is. Igaz, az általuk javasolt út nagy elszántságot, akaraterőt, szeretetet és rengeteg munkát követel � de járható, és megéri az erőfeszítést.

Csernus doktor - Ki nevel a végén?

"Hosszú évek óta foglalkozom mind a szülőkkel, mind a gyerekeikkel. Drog-, alkohol-, játékszenvedély-, gyógyszerfüggőséggel és más nyomorokkal, amelyekben a gyerekek vannak és lesznek érintve. Azt hiszem, rég eljött az ideje, hogy kinyissuk a szemünket." Mivel kell ma szembenéznie annak, aki gyereket vállal és nevel? Dr. Csernus Imre szerint elsősorban önmagával. Hiszen csak ezután birkózhat meg a világ démonaival, kábítószerrel, erőszakkal, szexualitással, bűnnel és bűnhődéssel. "Ki nevel a végén? Neveljük egymást a sok tudatlanságunkkal, félelmeinkkel, erényeinkkel és hibáinkkal: a gyerekek a felnőtteket, mi őket, a világ mindannyiunkat. A változás nagy fájdalommal jár, egyesek nem is fogják ezt bevállalni, ezzel sincsen gond. Mivel tőlük is sokat tanulhatunk." A gyereknevelés kapcsán a szerző ezúttal is olyan kérdésekkel szembesíti olvasóit, amelyeket a legtöbben nem tudnak vagy nem mernek feltenni maguknak. Pedig a jövőnk forog kockán.

Végy egy deci kólát, tégy hozzá ugyanennyi borecetet, ízesítsd sóval és borssal! Az eredmény? Egy kolának kinéző, és minden valószínűség szerint borzalmas ízű katyvasz.

- Pont ilyen az a család is, amelyikben nem működik minden rendesen. Akkor mi a jobb? Ha a gyerek vizet iszik, vagy ezt a kólának látszó folyadékot, amelynek elméletileg kóla ízűnek kell lennie? - tette fel a költői kérdést új könyve, a „Ki nevel a végén?" családias hangú sajtótájékoztatóján dr. Csernus Imre. A válasz egyértelmű. Az ő sikere pedig pont ebben rejlik: úgy magyaráz, hogy mindenki megérti a kétkezi munkástól a többdiplomás egyetemi tanárig.

- Segítő vagyok, és teljesen mindegy, hogy milyen technikát használok, a személyiségemmel változtatok. Amíg nincs meg bennem a belső nyugalom és a béke, addig nem tudok segíteni - vallja a szerző szóban, és ezt olvashatjuk új könyve, a „Ki nevel a végén?" utolsó soraiban is. „Sokan vagyunk segítők. Ezért vagyunk: eszközök, amelyeket használhat az útját kereső ember. De nem kötelező. Itt kezdődik az önnevelés. Csak akkor lehet másokat nevelni, ha először magunkat tanítjuk önismeretre."

A „Ki nevel a végén?" egyszer már megjelent, most a kibővített változatot tarthatja kezében az olvasó. Ahogy a könyv címéből is egyértelműen kiderül a szerző a nevelés kérdéskörét feszegeti a maga szókimondó stílusában. A nyolc fejezeten keresztül a hiteles szülői mintától a váláson vagy például az erőszakon át egészen a bűn és a bűnhődés témaköréig jutunk el. Hogy ne egyoldalú „megmondásról" legyen szó, a leírtakat a könyvben egy „átlagosnál is átlagosabb körülmények között élő" szülő, egy általános iskolai tanító, egy tizennyolc éves gyerek, és a szerkesztő kommentálja.

Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elolvasni, átgondolni, és cselekedni - a legjobb belátásunk szerint. Elsősorban azért, hogy változtassunk egy olyan társadalmon, ahol a megoldatlan problémák és konfliktusok testi és lelki betegségben szenvedő emberek, depressziósok, öngyilkosságra hajlamosok, vagy éppen alkoholisták ezreit termelik ki.

Csernus Imre szerint a mai gyerekeket a legjobban világos ajánlatokkal és előre lefektetett szabályokkal lehet nevelni, rájuk nyomva a döntéseik felelősségét. A könyvben megfogalmazott gondolatok a szerző ajánlata a mi számunkra. Mi döntünk, hogyan tovább.


Dr. Csernus bevallotta: ő is volt 'kis ...'


"A bevállalja egy szlogen, ami arról szól, hogy az ember felvállalja-e az érzéseit, tetteit önmaga felé vagy hárítja" - jegyezte meg a tévédoktor az immáron szállóigévé vált "Bevállalja: igen vagy nem?" kérdés kapcsán.

Mint elmondta, a műsorába jelentkező emberek saját döntésük után ülnek le vele beszélgetni, ő senkit sem "cibál" be. Elképzelhetőnek tartja, hogy néhányan exhibicionizmusból keresik fel, de hangsúlyozta, a tévés szereplés mindenkinek egyéni döntése. Nem képzeli magát istennek, így nem ítélkezik betegei felett, csak ajánlatokat tesz, melyekkel ki-ki élhet, belátása szerint.

Mint elmondta, nem ő rombolja le kliensei védekezési mechanizmusait, hanem ők maguk, ennélfogva az újjáépítés is mindenkinek a saját ügye. Úgy gondolja, hogy a módszere kapcsán kritikaként felrótt agresszivitás nem az egyedüli üdvözítő metódus: "nagyon félős embernél például teljesen felesleges agresszív hangot megütni". A reklámbevétel kontra műsor felvetés kapcsán így vallott: "Az, aki nem használja ennek a világnak az eszközeit, nem tudja eljuttatni az információkat az emberekhez. Mindig azzal szükséges főzni, ami van." Nem gondolja továbbá, hogy a műsor létjogosultságát ő döntené el, szerinte egyértelműen a nézők kezében van: ha nem néznék, megszűnne a műsor.

Szakmázás

Egy fórumozó azt firtatta, hogy milyen hozzáférhető tényekre alapozzák a róla publikálók, hogy szakmájában kiemelkedő tekintély. Dr. Csernus szerint a kijelentés azon alapul, hogy az általa kezelt emberek fele a többéves utánkövetéses vizsgálatok szerint megváltoztatta az életét.

Az internetfüggőséget ugyanolyan menekülési útvonalnak tartja, mint bármely más függőséget: "A netfüggő ember ugyanúgy nem mer szembenézni azzal a világgal, ami körülötte van, mint aki a piába bólint" - mondta.

Személyes

A hirtelen jött ismertség leszűkítette a doki intim zónáját: ma már nem tudja kitenni úgy a lábát az utcára, hogy ne ismerjék fel. Csernus ugyanakkor úgy véli, megfelelően tudja kezelni a népszerűséggel járó helyzetet.

A műsorvezető a hiteles embereket kedveli, s ha tanácsra van szüksége, őket és barátait keresi fel. Elárulta továbbá, hogy ő is szokott játszmázni, de nem ok nélkül: aki játszmázik vele, játszmázást kap cserébe.

A három legfontosabb értéknek a boldogságot, az őszinteséget és az emberi tartást véli. "Régebben sok mindentől féltem, korai haláltól, elbutulástól, magánytól, de menet közben rájöttem, amíg ezek nincsenek, miért féljek tőlük?" - tárulkozott ki a lélekgyógyász.

"Tisztelt Csernus úr! Ön volt már életében kis pöcs?" - szögezték váratlanul a kérdést a tévédoktornak.
"Persze, hogy voltam kis pöcs. Honnan tudnám felismerni másokban, ha én nem éltem volna át a kis pöcs nyomorát?" - válaszolta a doki.


http://velvet.hu/celeb/csernus0603


A NÖ

"Ez a könyv, a NŐ-ről szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakiből jó Nő! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja."

Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?

Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...

A FÈRFI

http://www.168ora.hu/kozvetlenkapcsolat/mentsuk-meg-a-ferfiakat-39259.html

"Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nő című könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nőről szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdéséről, a bűntudat megoldásának az elkezdéséről, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésről, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például "miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?" A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog... Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektől kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitől érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitől érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentős része azt felelte, hogy ezen ők még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerűen érte őket... Holott a nők esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nő... Úgy tűnik, ezek olyan dolgok, amelyekről a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétről... Azért nem, mert "ez teljesen magától értetődő", hogy az illető férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdőjelezhetné..."

Csernus doktor idézetei

A gyávaság az önmagam boldog léte elleni erőszak.

A tudatosság azt jelenti, hogy az ember irányítja az életét, és odafigyel rá.

A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.

Agyból gyönyörű képet lehet festeni, de ennek gyönyörűségét én még nem biztos, hogy átérzem.

Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot.

Az én életem erről az egy napról szól, mindig.
Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.


Ha én bele tudok nézni esténként a saját tükrömbe, akkor másoktól is ezt kapom vissza. Mindenki azt a kisugárzást és energiát kapja, amit ő ad másnak, de csak azt adhatja, ami benne van. Mert mindig azt kapjuk vissza, amit önmagunk adunk.

A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.

Az emlékezetes élet az az élet, amikor valaki ki tudja magát húzni az életével szemben, miközben legyőzi a félelmeit, majd szabadon tud lélegezni.


Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe.

A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a kapcsolat halála.

Annak a fájdalomnak, ami egy adott veszteség után jelentkezik, nagyon fontos a tiszta megélése.

Ha tudom, hogy én emberből vagyok, akkor elfogadom azt is, hogy alakulhat úgy az életem, hogy valami miatt nem jön össze valami, amit elterveztem.

Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.

Azért élünk, hogy boldogok legyünk, csak közben rengeteg önbecsapási folyamatot élünk meg, és hazudozunk magunknak. Ennek pedig súlyosak a következményei.

Mindig a kialakult negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki milyen erős. Ha jól mennek a dolgok, akkor nagyon könnyű hangoztatni, hogy én milyen erős vagyok.

Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat. Átélni és kimondani - persze egy adott pillanatban. Azután elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Ellenkező esetben csak vergődni fog félelmeinek a csapdájában, egészen a haláláig.

Váratlanul jön a negatív töltetű élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló mindig saját magát sajnálja, hogy ő itt maradt egyedül. Hol van ebben a fájdalom? Az igazi fájdalom, hogy elveszítettem valakit, az ebben nincs. Csak egy egoista sajnálja önmagát.)

Mert ha elbukunk? Az se baj, mivel egyrészt ezzel sajátítjuk el a megfelelő viszonyítási alapot, valamint ekkor sem mindegy önmagam nyugodt lelkiismerete számára, hogy megtettem-e mindent! Nem sikerült ma, majd holnap fog, de nyugodt lelkiismerettel fekszem le aludni. Nyugodtan alszom, holnap újult erővel látok a másnapomnak.

Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik.

Lehet, hogy fura elmélet, de én azt vallom, hogy minden reggel kapunk egy esélyt, hogy az életünk, a munkánk, a kapcsolatunk fullos legyen. De ehhez két ember kell. Mindkettőnek bele kell tennie a kalapba azt, amije van. Mindent! És elmondják egymásnak a dolgokat. Megosztják a lehető legkisebb gondolatukat, érzéseiket. Problémáikat is. nem várják meg, amíg az nagy lesz. Amíg rájuk zúdul, mint egy lavina. Itt születik meg a társkapcsolat. Két önálló ember sohasem lesz ebben jó, mert háborúzni fognak, harcolni, mert kell lennie köztük valakinek, aki győz! Az egyénnek meg kell halnia, hogy megszülethessen a MI!

A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.

Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának.

A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.


http://www.citatum.hu/szerzo/Csernus_Imre/1



Csernus doktor tíz szabálya

Dr. Csernus Imre Bevállalja? című kötetében tíz beszélgetés lelhető fel, a doktor gondolataival kísérve. Minden beszélgetés előtt van egy röpke idézet: egy-egy szabály, amit érdemes lehet követnünk. Nézzük egyben!




1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?


Dr. Csernus Imre hivatalos honlapja: http://www.csernus.hu/